Évértékelés – 2022
Az elmúlt két év számomra minden tekintetben nagy változásokat hozott. Új területeken próbáltam ki magam, sok embert ismertem meg és rengeteget tanultam. 2022-ben kiváltképp a tanulásé volt a főszerep, nem csak jó, de rossz értelemben is. Idén értek csalódások, szúrtak hátba, és biztos vagyok benne, hogy bennem is csalódtak. Nincs mit szépíteni ezen, az emberi természet velejárója. Sok mindent át kellett értékelnem és rá kellett jönnöm, hogy mint itt, az írás, művészet terén is rengeteg negatív megnyilvánulás, rosszakarás van jelen, akárcsak az irigység.
Nem az a típus vagyok, aki ül a popsiján és várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb. Olyan ember vagyok, aki tesz is a sikerekért, értsd ez alatt azt, hogy sokat foglalkozok az írással, a megfelelő tartalommal, és ha azt mondják a szerkesztők az írásomra, hogy ez nem jó, változtassak ezen, nem megsértődöm, hanem tanulok belőle és átírom. Így fejlődök és fejlesztem magam.
Nem egyszerű, de ugyanez vontakozik az élet bármely más területére is, hiszen a munkában is mondhatják azt a főnökök, hogy ez így nem jó, készítsd el másképp. Nem kilépek a munkahelyről emiatt, hanem megoldom másképp.
Úgyhogy idén azt kellett megtanulnom, hogy milyen történeteket, novellákat szeretek írni és hova érdemes jelentkezni, milyen pályázatokra. Az írást azért szeretem, mert kikapcsol, elrepít egy másik világba. De a minőséget nem cserélem le a mennyiségre, mert annak nincs semmi értelme. Sok novellám került be idén különböző pályázatokra és van még néhány a tarsolyomba, de egyelőre várok.
Izgalmas volt az év eleje, mert akkor írtam Az út, ami hazavisz című kalandregényt, amiben ghostwriterként szerepelek. Új vizekre eveztem ezáltal, mert szellemíróként nem a saját történetemet írtam meg, hanem az ügyfelem emlékeit. A regény a jelenlegi gazdasági helyzetnek és a papírválságnak köszönhetően egyelőre nem jelent meg nyomtatásban.
A nyár a pihenésről szólt, majd kezdődött egy izgalmas ősz, amikor nemcsak részt vettem az első Könyfesztiválomon, hanem kiléptem egy több éve tartó otthoni „munkából”, ugyanis két lányom mellől visszaálltam dolgozni. Nem volt egyszerű egy kézben tartani a dolgokat, sőt, rendesen elcsúsztam egy tragikus hír során, de a december pont erre az időszakra nyújtott pihenést. Az év utolsó napjaiban végig gondolom az elmúlt egy évemet és rájövök, hogy sok mindenért nagyon hálás vagyok.
Több oklevelet kaptam, irodalmi díjra jelöltek, jelent meg sok novellám, mesém, sőt először még verseskötetben is megmutattam a költői oldalamat. Nem unatkoztam, mert az #ÍróTesók csoportban is aktívan részt vettem, az első e-magazin szerkesztésében, kivitelezésében. Új embereket ismertem meg, új támogatókat kaptam, és barátságok fonódtak.
Nem tudom még mit hoz a jövő, de haladok előre a kijelölt utamon.
Szeretettel,
H. Fajth Evelin